Amit az elveszett kutya felhozott….


Kezdhetném azzal, hogy minden amit a téma felhozott POC POD, de nem fogom. (Aki nem tudja mi ez, ez az Accesses törlő mondat, bővebben a www.tuskesbeata.hu-n )

Először is, kezdtem önhibáztatással, hogy mivel én nem figyeltem ezért tudott kiszökni Pongó.

Édesanyám is ezzel kezdte, nem hibáztatom, hamar abbahagyta. Párom, Roli rögtön mondta, kár egymást hibáztatni, fókuszáljunk inkább a megoldásra. Az önhibáztatós story-t viszonylag hamar letettem.

Aztán jött az, hogy jó, hogyan tudnám őt megtalálni? Mit kell tennem ahhoz, hogy megtaláljam. Hogyan jöhetne a kutya vissza hozzánk? És ehhez hasonló kérdések.

Egy dolgot jól éreztem az elejétől fogva, azt, hogy a kutyus épségben van valahol.

Utána viszont totál félre ment a dolog. Feladtam az éberségem és rögeszmésen keresni kezdtem, teóriákat gyártottam.

Mivel thetában egy rózsaszínes, narancsos házat láttam barna kerítéssel, ezért azt gondoltam, hogy valaki befogadta. Több jósféleség is megerősítette ezt a teóriámat.

Keresés közben eluralkodott felettem a pánik, nem voltam önmagam, és valahogy nem is tudtam a középpontomba visszalendíteni magamat. Csak jöttek sorra az infók, számok és látomások amik, mint utólag kiderült mind félre vittek. 3 napig alig ettem. Nagyon mélyen voltam, de így utólag a tanulsághoz úgy érzem szükségem volt erre. Megszállottan kerestem a kutyát, rossz nyomon járva.

Aztán jött a 4. nap, amikor is kicsit megnyugodtam, jön rám az elengedés, megengedés érzése.

Megengedem, hogy a kutya akár meghalljon akár új gazdát válasszon magának. Nehéz volt kimondani, de már igaznak éreztem. Idézőjelben feladtam. Közben többen próbáltak segíteni, ki így ki úgy. Feltettem a kérdést, vajon a kutya vissza szeretne-e jönni hozzánk? A válasz igen volt. Ezután több nem megfelelő infó is jött, hogy látták itt meg ott, de mindről kiderült, hogy nem a mi kutyánk volt. Majd eljött az este, egész nyugalomban feküdtem le aludni. Lesz ami lesz, vagy előkerül vagy nem.

Aztán egy kedves barátnőm az 5. Nap reggel emlékeztetett egy csodás eszközre. Nézd meg az életed 5 év múlva. Mit látsz? És bizony benne volt az életemben Pongó 5 év múlva. 🙂

Itt már kezdtem megnyugodni tényleg és rábíztam magam az Univerzumra. Hisz az Univerzum tudja mi a szívem vágya. Bizony tudta is, hiszen egyszerre 2 telefon is jött, hogy megvan a kutya. Az úton odafelé még kételkedtem kicsit tényleg ő az-e, de legbelül éreztem, hogy igen, ő az. És bizony ott állt előttem makk egészségesen, csak éhes és szomjas volt, de különben kutya baja. 🙂

Rengeteg tanulságot vontam le az esetből és még lehet jönnek fel újak is, ki tudja.

Az biztos, hogy hálás vagyok a barátaimnak, a családomnak, az ismerőseimnek és még annak a sok idegennek is akik segítettek és támogattak engem. Teljesen megváltozott a világképem, rájöttem mennyi kedves és segítőkész idegen ember szaladgál az utakon :).

Az esetnek köszönhetően megláthattam újra a családi összetartást is, amiről néha megfeledkezek mennyit ad az ember életéhez.

Végül de nem utolsó sorban szeretnék Mindenkinek és az Univerzumnak is köszönetet mondani Mindenért! Pongó és a történtek nagy hozzájárulások az életünknek!

Ui: Keresd mindig a középpontodat! Legyél éber! Menj az energiával még akkor is ha valamilyen ügyben érzelmileg érintett vagy! Ezt nem azt jelenti, hogy minden megszerzett és meglévő tudásodat dobd a kukába, csak azt, hogy merj rajtuk változtatni, ha azt érzed és ne fixáld be magad. Változtass az energia mentén!

Milyen hozzájárulás lehet ez az írás a ti életetekhez?

Milyen felismeréshez juthatunk a cikk által?

Hogyan lehet a cikk olvasása hozzájárulás az életünkhöz?

Megjegyzés hozzáfűzése

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük